I want to rape him 8. rész

Taehyung:
 Nem tudtam kordában tartani az érzelmeimet. Ezért csókoltam olyan mélyen, olyan szenvedéllyel, és olyan mérhetetlen vadsággal. Azonban az agyam nem kissé borult be. Teljesen elveszítette az agyam az irányítást, és az érzelmeim alapozták a szabályokat, melyek szerint cselekedtem, vettem levegőt. 
A csók közben a mellkasára tapasztottam tenyereim, ajkaira haraptam és ellöktem magamtól, hogy ő a falnak zuhant. Elvigyorodtam és elé lépve böktem mutató ujjammal a mellkasába, majd onnan felvezettem ujjam testén, de ahol érintettem, a ruha lemállott bőréről. Izzottak a szemeim, elemeltem tőle kezemet, de mutató ujjam még mindig felé meredt, most két szeme közé böktem, majd felnevettem. Kikeltem magamból. Hoseok tekintetében kételyeket, aggodalmat és parányi félelmet láttam. Ez felbátorított. Hiába voltam csendben, a tetteim cselekedtek, azonban pillanatokon belül dobbantottam egy nagyot a földbe, és az egész faház megrengett körülöttünk. Sötétség borult a szobára, Hoseok megremegett s szóra nyitotta a száját. Szükségem lett volna a segítségére, hogy most jön, és megnyugtat, elhiteti velem azt, amit kétlek, hogy valaha képes leszek újra elhinni, és magamba fogadni. A szeretetét. Elutasítóbb voltam, mint azt hitte. Tudtam, hogy mit gondolt, azzal, hogy egyszer kétszer kimondja és könnyeket hullajt, meggyőzhet. De nem. 
- Egyre lejjebb süllyedsz. - mondta halkan, mire ökölbe rándult jobb kezem, hogy körmeim saját ujjaimból a tenyerembe vésődtek. Felkaptam kezem fejem mellé, ujjaim szétnyíltak egymástól, mire Hoseok hirtelen a levegőért kapott, kezeivel a nyakára simítva. Fulladozott. Elvettem az oxigént tőle.
Könnyes szemekkel meredt rám. Harcolt az életéért. Ekkor leengedtem a kezemet, és ő négykézlábra ereszkedve, lehajtott fejjel kezdett köhögni hangosan, és próbálta rendezni a tüdőjét.
Elvigyorodtam és megnyaltam alsó ajkamat, melyen még az előző harapásból egy kis vér maradt. Hoseok vére. Ismét próbálkozott.
- Kérlek, Taehyung. Ez nem te vagy. - nyögte ki rekedt hangon, és sápadtan meredt fel rám. Nem voltam fair vele szemben. Hiszen neki nincsen ereje. Én pedig természet feletti vagyok.
Rozoga testemmel most hátat fordítottam neki, és elgondolkodtam. Homlokomra simítottam, de közben a füleim végig felé összpontosítottak. Hallottam, ahogy térdre áll, majd lassan felegyenesedik. Felé fordultam oldalasan, de csak szemeim sarkából meredtem rá.
- Harcolj meg velem. - mondtam elnevetve magam. A fejem egyre jobban szétfeszült, mondatok visszhangzottak és kavartak fel tetőtől talpig. Hoseok elképedve meredt rám. Nem akarta elhinni azt, amit hallott. Visszakérdezett.
- Mit... akarsz csinálni? Taehyung... Nem akarlak bántani! - mondtam hirtelen, mire felnevettem és villogó szempárom rá kaptam. 
- Nem tudsz ennél jobban. - mondtam vigyorogva, és kezemmel a szívemre simítottam. 
- Hogy érted ezt? - kérdezett vissza azonnal, amire azonnali reakcióként csettintettem őt, teste erre összecsuklott. Oldalra biccentettem a fejemet, és egy szelíd mosolyra húzódtak vékony ajkaim. 
- Nem hiszem, hogy valaha tudnék benned bízni újra. Kim Taehyung nem egy darab szemét. Nem lehet eldobni. - ezzel kisujjam egyenesítettem fel, mire Hoseok feje felemelkedett, és így egymás szemeibe tudtunk nézni. Kuncogni kezdtem, s jobbra-balra döntögettem ujjaim, ezzel együtt Hoseok is biccentgetni kezdett. Hirtelen engedtem le kisujjam, erre Hoseok feje leesett. Hagytam szóhoz jutni, noha már csak játszottam vele. Se vele, se nélküle. Nem jó. Szenvedek. Mindig ott van a sóvárgás az érintése iránt. A vágy a szeretete és szerelme iránt. A törődéséért. Nem lehet soha száz százalékban az enyém. Úgy pedig mi értelme van... a létezésének? 
Felszólalt, pontosabban próbált rendesebb hangot kicsavarni kiszáradt torkából. 
- Nem harcolok veled. Sosem akarnék ellened lenni. Veled, a te oldaladon akarok állni. Örökre. - mondta és könyörgő szemekkel meredt fel rám. Elnevettem magamat. 
- Hazugság. - mondtam egyszerűen, és középső ujjam lefeszítettem, hogy az a tenyeremre simuljon szinte, mire Hoseok teste összecsuklott, ő pedig fájdalmasan üvöltött fel.
Egy ideig szorítottam, majd lassan felengedtem, és ő ekkor felegyenesedhetett. El fogok még játszani vele egy darabon, aztán meglátom, hogyan lesz kedvem bánni vele. 

Hoseok:
 Tubica hihetetlen átváltozáson ment keresztül, és sajnos negatív irányban, méghozzá egy fél nap leforgása alatt. Mindez pedig az én hibám. Nyelni próbáltam, de semmi nyál nem volt a számban. A nyelvem lassan cserepesre száradt az iménti attrakciója miatt, mikor majdnem megfojtott...
Lehunytam a szemeim, s mély levegőt vettem. Tudtam, hiába bármi. Akármit mondjak, megbüntet. De nem adhatom fel. Én még hiszek abban, hogy nem kell itt véget érnünk. Lehetünk mi még egy pár. Mindent, amit most tesz velem, megérdemlek... és ha ez segít neki lecsillapodni, vállalom a következményeket, értünk. 
- Adj egy utolsó esélyt. Kérlek. Mindenki megérdemel ennyit. Taeh... - de bent akadt a levegőm. Fogalmam sincs mit tesz velem, de érzem, hogy a testem most nem az én irányításom alatt van. Összegörnyedtem, noha most magamtól mozdultam, aztán hirtelen meredtem fel az emberre, aki egykoron az angyalom volt, és most véremmel díszített ajkával vigyorog le rám. Jéghideg verejték folyt végig az arcomon és a hátamon. Kezemmel lassan nyúltam ajkamhoz, de éppen hogy csak megérintettem, az véres lett. Elkerekedett szemekkel meredtem fel rá, majd lenézve a padlóra, lassan öklendeztem fel egy kis vért. Borzasztó íze volt, hamisíthatatlan, forró, émelyítő. Ökölbe szoruló kezem emeltem szám elé, és egy ideig csak lehunyt szemekkel próbáltam nyugalmat erőltetni magamra. Csend telepedett a faházra. Taehyung végezni akar velem. Megszilárdult tekintettel néztem fel rá. Éreztem nem bírja a szervezetem soká, és lassan felmondja a szolgálatot. 
Csupán egy mondatot akartam elmondani neki, mielőtt... 
- Taehyung. Ne legyél olyan, mint amilyen én voltam. - ejtettem ki a szavakat a számon, majd lassan még egy kis vért felköhögve dőltem a padlóra. Ajkam sarkából apró cseppekben távozott a vér. Eszméletem vesztettem. Nem tudtam többet tenni. Hagyhat meghalni, vagy visszatérhet az esze, és akkor... Akkor? 

Taehyung: 
 Végezni akartam, de nem csak vele, önmagammal is. Ezért tettem azt, amit. Azonban az utolsó mondatával rendesen betrafált, és ahogy összecsuklott élettelennek látszó teste, mint a hideg zuhany, tört rám a tudat és a kijózanodás. Kínoztam azt, akit a legjobban szeretek. Fájdalmat okoztam neki fizikailag. Azt akartam, hogy a legrosszabbakat élje át. Hogy érezze, én mit éltem át. 
De ez nem helyes. Kezeim szám elé kapva meredtem hol a szerelmemre, hol a vérére, melyet én ontottam. Oda léptem hozzá, és a földön ülve simítottam a mellkasára egy kézzel, másikkal a számat takartam, miközben alig láttam a könnyektől. 
Pillanatokig csak zokogtam és nem győztem letapasztani a szám, hogy ne hallatsszon a keserves sírásom. Ezzel az összes iránta érzett gyűlöletem elszállt, és mind magamra terelődött. Azt hittem végeztem vele, hogy meghalt. Képtelen voltam az erőm és tudásom használni, hogy megállapítsam a helyzetét. Meleg tenyerem a szívére tapasztottam, mellkasára borultam és finoman öleltem magamhoz a testet. Elméletben a testet a léleknek kellene most elhagynia, én azt érezném. Nem történhet meg.
Néma csend borult ránk. Kint, ahogy én zokogtam, borult be minden és a fekete felhőktől a fátyolos sötétség borította el az erdőt. Zuhogott, mennydörgött, és a szél tépte a fák ágait. A természet úgy tombolt körülöttem, ahogy próbáltam szembenézni a gyásszal, amelyet magamnak okoztam. A fájdalom eget verő volt. Szorongattam a testét magamhoz. Percekig így voltunk. Minden tombolt köröttünk, csak Hoseok volt az, aki mindennél némább volt. Felszipogva néztem az arcára, s néztem a szemeit, melyek csukva voltak ugyan, még is éreztem a kontaktust közöttünk. 
- Bocsáss meg. Sze-ret-lek... - suttogtam neki akadozó levegővétellel. 

Hangot hallottam. Felkaptam a fejem, és a plafonra bámultam, de ez a hang... nem jött sehonnan, még is mindenhonnan érkezett. Kirázott a hideg, libabőr futott végig a testemen. 
- Megbántad? - kérdezte az ismerős hang. Nem tudtam megszólalni, így csak bólintással jeleztem, hogy igen. De mennyire. 
- Mindig te voltál a legszeretőbb. A legjobb diákom. A fiam. - mondta a hang, mire az egész hely beleremegett egy irdatlan villám csattanásába. Összerázkódott a testem, de azonnal védelmezőn öleltem magamhoz Hoseokot. 
A hang ismét felszólalt. 
- Mindeneddel őt véded. Kapsz egy esélyt. De cserébe megfosztalak az erődtől. Visszahozom neked Hoseokot. Azonban soha többé nem kaphatod vissza a hatalmad. - mondta a hang, mire csak örömkönnyekben törtem ki. 
- Igen! Igen!!! Kérlek! Add vissza őt nekem. Vedd el bármim, akármim, csak Őt add vissza nekem. - könyörögtem, fohászkodtam. 
- Rendben. - válaszolt a hang egyszerűen, mire kezeim lecsúsztak Hoseokról, s lassan emelkedtem fel. Féltem. Nem tudtam mi fog történni. Lassan azonban a testem ragyogni kezdett, fényesebben, mint milliárdnyi csillag, nap és hold egyben. Szikrákban pattogott ki belőlem a ragyogás, éreztem, ahogy elgyengülök. Az utolsó sugár, mely elhagyta valóm, egyenesen szerelmembe úszott. Ekkor, ahogy belőlem ki, és Hoseokba beépült az erő, egy nagy fényrobbanás vetült szét. Testem a földre zuhant, immáron természet feletti erők nélkül. Ketten feküdtünk a földön. Egymás mellett, arcainkkal a másik felé fordulva, kezeink egymás mellett pihentek. Ájult voltam, de éltem...

Hoseok szemei pedig lassan felnyíltak. 

I want to rape him 7. rész

Emlékszem rád

"Nem volt közöttünk veszekedés, nem volt szakítás, még csak szóváltás sem. Csak egyetlen, tulajdonképpen ártatlan szót mondtam neki - de mégis éppen ez volt az a pillanat, amikor egy illúzió, amely bennünket összetartott, színes cserepekre hullott szét."

~Hermann Hesse: Demian~

Hoseok:

 Olyan megnyugtató volt újra magamhoz ölelni apró, kicsiny testét. Megint éreztem azt, amit akkor éreztem még gyerekként. Kezeim hátát simogatták, miközben kicsit megemeltem a fejét, és lenéztem a szemeibe.
- Az örökbefogadásod azzal járt volna, hogy a családom tagjává válsz. Ami tudod mit jelentett volna, azt, hogy a testvéremmé válsz. Ez pedig... nem lett volna alkalmas a szerelmünkre nézve. Tudtuk, hogy az egymás iránt érzett szeretetünk más, mint az átlag, pont ezért ez nem lett volna a legjobb opció arra, hogy megmentselek téged a rossz sorsodtól. - magyaráztam, mire csak azt vettem észre, hogy rázni kezdi a fejét és idegesen üt a mellkasomba, mire felszusszantam fájdalmasan, és kérdő pillantásokkal bombáztam őt. - Taehyung... Miért? - kérdeztem, mire ő megint meglepett. Letepert az ágyra, és vicsorogva meredt le rám. A pupillája apróra zsugorodott össze, mire a légzésem felhevült és nehezebben is jött. Teljes ábrázata megváltozott apró másodpercek töredékei alatt. Nyeltem egyet, majd csak teljesen lefagyva vártam, hogy most mi fog történni. Emlékszem. Egyszer már csinált így. Hát ennyire nem változott meg? Ugyan az a gyerek, mint aki akkor volt, amikor... hátat fordítottam neki. 

Taehyung:

 Még mindig ugyanott tartunk. Képtelen felfogni azt, hogy nem vagyok gyerek. Nem vagyok olyan, mint a korombeliek. Úgy magyaráz most is nekem, mintha vagy fogyatékkal élő lennék, vagy csak ugyan úgy egy taknyos. Tudom, hogy mit gondol, akkor is tudtam, hogy lekezel, pontosabban csak kivételezően bánik velem, és ez sajnos nem helyes, hiába érzi azt, hogy ez így volt jó. Nem az. 

Oldalra biccentettem a fejemet, és elmosolyodtam halványan. - Mondd csak... Tudod, hogy hány éves vagyok? Szerintem tudod, de ha nem is, akkor is tudnod kell, hogy akármennyire hihetetlen is a számodra, nem vagyok gyerek. Nem kell úgy magyaráznod nekem, mint valami ötéves óvodásnak. - morogtam, de aztán összeszedtem magam, felkeltem és két szép kézfejem összetéve hunytam le a szemeim és tartottam őket az arcom elé. Továbbra is csukott szemekkel nyitottam szét a tenyereimet, majd egy kezem lefelé fordítottam, míg a másikat felfelé, és így simítottam őket össze. Kézfejeim végigsiklottak alkarjaimon, majd egymást keresztezve nyíltak szét. Ekkor erdő illatú, kellemesen langyos szellő csapta meg a szobát. A hajam finoman táncolt a hullámokra. Kezeim hátra vetettem és mellkasom kinyomva, hatalmas vakító ragyogás terült szét, bearanyozva minden kis zugot, pár pókot ki is kergetve rejtekéből. Testem picit elemelkedett a földtől, majd a következő szempillantásra már finom bársonyos anyag vette körbe törékeny porcikáim nagy százalékát. Ruhára volt szükségem, hogy jobban érezzem magam, mert kiszolgáltatottan nehéz lett volna komoly témáról beszélni. Lassan földet értem, s érzelemmentes arckifejezéssel léptem az ablakhoz. Kimeredtem rajta. 

- Sokkal több vagyok, mint hiszed. Tudom, hogy nem fogadhattál örökbe, de akkor is elutasítottál. Magyarázatok nélkül, kételyek között hagytál gyermekfejjel. Már akkor önző voltál. - szusszantam fel egy mosollyal nyugtázva mindezt. 

- Örökbe fogadtak végül. A természet gyermeke lettem. Giccsesen hangzik igaz? De kerestem és otthonra találtam. Később kiderült, sosem voltam átlagos gyermek. Az is kiderült, hogy sosem voltak igazi szüleim. - vettem mély levegőt, s kicsit görnyedve, könyökeimmel az ablakpárkányra támaszkodtam. - Engem úgy alkottak. A képességeim alapból bennem voltak. Csak fel kellett őket fejleszteni. Azért tűntem el azok után, hogy amúgy eldobtál, mert az újdonsült édesanyám magával vont. Éveket töltöttem a föld alatt. Ott voltam. Tanultam. Fejlődtem. Erősödtem. Viszont a lelkemre, vagy a magányomra nem találtak megoldást, vagy orvosságot. Most itt vagyok, te pedig szintén. - mondtam mosolyogva, majd felé pillantottam kiegyenesedve. Kecses léptekkel mentem oda hozzá. Hiába éreztem, ahogy romlik az egyensúly bennem. Vágytam a bűnre. A rosszra. Hogy magával ragadhassanak az olyan régóta eltemetett érzelmek. Egy lábam felraktam az ágyra, s rátámaszkodtam. Elvigyorodtam és kicsit lejjebb hajtottam a fejemet, de így is tartottam a szemkontaktust. 

- Nem fogod elhinni azt, amit mondok. - tartottam itt egy kis szünetet, majd az ágy szélére ültem. Csábosan pillantottam Hoseokra féloldalasan, majd fél szemöldököm felvonva, kaptam be mutató ujjam hegyét. - Szerelem... Múlandó. - vigyorogtam s két kezemmel markoltam a takaró szélébe. Lassan pislantva szorítottam össze a fogaim. Hazudsz. Suttogták a hangok a fejemben a szívemnek azt, amit az tudott jól így is. De nem. Elvakított a fájdalom okozta bosszúvágy. - Nem szeretlek többé. Akkor szükségem volt rád. De mostantól nincsen. Nem kell a lenézésed. Elgyengültem. Egy kis ideig azt gondoltam, lehet te is változtál. Csalódnom kellett. - feljebb másztam az ágyon, és két ujjam közé fogva az állát, néztem le a szemeibe. Lekezelő hangnemben, lebiggyesztett ajkakkal szólaltam meg. - Csalódást okoztál Hobieeee... - vigyorodtam el, majd ellöktem a fejét és felkeltem. 

Háttal neki, lehajtottam a fejem. levegőt sem vettem szinte. Kattogtak a kerekek az agyamban, a szívem pedig hevesen vert, lyukat fúrva a mellkasomba. Hallottam, hogy Hoseok felkelt az ágyról, de nem tettem semmit. Lassan két izmos keze a derekam köré fonódott, hátulról vont magához, amibe először belesimultam. Az a lágy feljózanító szellő pedig majdnem teljesen átjárt, de mielőtt ez megtörténhetett volna, elszakadtam tőle, és gyilkos tekintettel néztem rá. 

- Tudod, hogy mi váltotta ezt ki belőlem? TE! Minden a te hibád. - mondtam kifakadva és egy cseppet sem visszafogva azt az egyébként szelíd hangomat. 

Hoseok megdöbbenve meredt rám. Elnevettem magam hangosan. 

- Azt hitted eljátszhatod ugyan azt kétszer? Ennyire butának hittél? Hát nem fogtad fel? Én a partnered akartam lenni!!!!!! - üvöltöttem rá az utolsó mondatomat, mire ő csak megcsóválta a fejét és rám közelített óvatosan. Folytattam. 

- Kim Taehyung. A buta kis lombik bébi. A kisfiú, akinek minden szempontból szüksége van valakire, aki életben tartja. Aki képtelen egyedül még levegőt venni is. Hát ez nagyon régen volt. Az a Taehyung akkor meg is halt. Ez egy új Taehyung, akinek nincs szüksége RÁD. - vágtam mindezt a fejéhez, közben pedig az egész testem egyre inkább felhevült. Az arcom már vöröslően égett. 

- Nem kezelhetsz így többé. Idióta. Önző. Öntelt. Okoskodó. Makacs. Beképzelt... - és még tudtam volna sorolni, de akkor magához húzva fogta le a számat. Hirtelen újra éreztem, hogy mi az, ami rabul ejtett engem benne. Kizökkenthetetlen. Ő nem olyan mint én. Mi ketten. Nagyon különbözünk. 

Hoseok:
 A hisztériarohamra nem igazán tudtam, hogy hogyan is reagálhatnék, de tudtam, hogy a kezelésembe kell vennem, vagy komolyabb baja is eshet. Megint úgy kezelném? Vagy csak vigyázni akarok rá? Hol van az a bizonyos határ a két dolog között? Miért nem tudok semmire sem választ adni? Miért érzem úgy, hogy igaza van, de miért is nem veszem tőle magamra olyan nagyon? Minden kérdés ellenére sem éreztem magamat összezavarodva. Magabiztos voltam, pont olyan, amilyennek ilyen helyzetekben lennem kellett. 

- Fejezd be bazdmeg. Szeretlek érted? Mindig szerettelek. Hülye vagyok? Igen. Nem tudtalak kezelni? Igen. Nem tudtam, hogy mi bánt téged? Hát kurvára nem... Most viszont csak azt akarom, hogy segíts nekem változtatni. Változzunk együtt. Add nekem magad. Ha nem teszed, sajnos kénytelen leszek elvenni azt, amit akarok. De azt akarom, hogy te is benne legyél, hogy vágyj a szerelmünkre. Én tudom, hogy van jövő kettőnknek közösen, együtt. Nem kérem, hogy felejtsd el a múltat, azt kérem, hogy tanulj belőle. Én is azt teszem. Tanuljunk együtt. Taehyung. Szeretlek. - mondtam komolyan a szemeibe nézve, és hagytam, hogy az ajkaimra marjon. Bebizonyította, hogy nem gyerek már. Azt is megmutatta, hogy vágyik rám. Nekem ez elég. Ketten a saját világaink ellen. Együtt. 

I want to rape him 6. rész

Hoseok:
 Elveszíthetem őt. Elveszíthetem újra. Nem. Ezt nem akarom, hogy ismét megtörténjen. Akkor hibát követtem el. Akkor nem csak ő, én is tönkre mentem. Hogy ne emlékeznék rá? Pont ő rá. Hát ennyire összetört? Tudom, hogy mit tettem. Tisztában vagyok a hibáimmal, hogy egy semmire kellő, erőtlen hangember vagyok. 
De én is elveszítettem őt. Ez nekem is ugyan olyan fájdalmat okozott. 
Nem engedhettem el. El akartam mondani neki. Bocsánatot akartam kérni. Kijavítani a hibát, mellyel két embert is tönkretettem. De már semmiben sem vagyok biztos. Ki ő? Miért képes irányítani a természetet? És .. miért ilyen gyönyörű még most is?
Gyermekkoromból nem sokra emlékeztem, hogy hogyan nézett ki. Csupán az ragadt meg az elmémben, hogy gyönyörű és jóságos volt. Kettő. Kettő év van közöttünk, de én már akkor tudtam dolgokat, amiket ő nyilván nem tudhatott. Honnan tudhatta volna? 
Miért ismerte volna a társadalmi szabályokat? Hiszen ő mindig csak egy kidobott árva volt. Sosem volt részese egyetlen igazi családnak sem. Nem tudhatta, hogy a mi szerelmünk, ha befogadjuk őt, tiltott gyümölccsé válik.
Most már mindketten elég nagyok vagyunk. Én huszonkettő éves vagyok, ő pedig húsz. Most már lehetnénk együtt. Most már elmondhatnék neki mindent. De attól félek túl sokat várattam. Attól félek már nem kíváncsi rám, főleg a mai dolgok után. Szex közben jöttem rá mindenre, de mivel nyugtatókat szedek, kicsit be volt lassulva az agyam, ezért nem értettem, hogy mire gondol. 
Szomorú belegondolni, hogy ő egyre jobb ember lett, én pedig egyre mocskosabb és rosszabb. Nem egy fiút és lányt erőszakoltam már meg. Nem kerültem az "alvilági" helyeket, ahol az erősebbik azt bassza meg, akire  csak vágyik. Én pedig erős vagyok, és csináltam. De nem azért, mert ez nekem annyira jó volt. Ő hiányzott az életemből. Csak is és kizárólag az én Taehyungom. Pótolni akartam az űrt, mely bennem tátongott hiányában. Végig rá vágytam. Az akkori bűnömért pedig így kell vezekelnem. 

Egy puha, hideg tenyér érintésére ébredtem fel. Iszonyatos fájdalom járta át koponyámat, és éreztem, ahogy a mai fogyasztásom lassan felszínre törhet. 
Nyeltem egyet, majd kicsit felnéztem ekkor megpillantva az én Tubicámat. 
Ő felugrott, de én keze után kaptam erőtlenül, s finoman megfogtam azt. Láttam rajta, hogy csak azért reagál így, mert fél, de nem gyűlöl. Nem tud gyűlölni. Ez megnyugtatott. Esélyt láttam arra, hogy az egykori hibáimat kijavítsam. 
- Taehyung.. - suttogtam rekedtes hangon, ő csak résnyire nyílt ajkakkal sírdogált, merev tekintettel meredve rám. 
- Ne haragudj.. Emlékszem. Mindenre emlékszem. K..kezdjük újra. - itt megremegett a hangom. Belegondoltam abba, hogy vajon mi lesz akkor, ha beleegyezik. Ha esélyt ad. Minden megváltozna. Örökre. 
- Engedd meg, hogy beszéljek kérlek.. - mondtam halkan, mert már láttam, hogy inkább menekülne. Azt hiszem túl sokat ártottam neki ezzel a nappal.
Fél a férfiaktól. Milyen jellemző.. Ez annyira Tubicás..
Láttam a szemeiben a félelmet, a kétkedést, a bizalmatlanságot és nem is voltam meglepődve. Minderre adtam neki bőven okot.
- Nem kellett volna akkor hagynom, hogy elvegyenek tőlem, de nem érthetted akkor még, hogy miért. Most már lehetnénk együtt.. Komolyan mondom. Kivételesen nem hazudok... - mondtam és egy halvány mosolyt csaltam az arcomra. Muszáj, még ha nekem is rossz most. Vagy nekem is rossz volt akkor.

Taehyung:
 Könnyes szemekkel simogattam ezt a férfit itt előttem, aki már nem az, akit akkor szerettem. Akit akkor elveszítettem... Lüktetett a fejem a sok gondolattól, de nem volt erre sem sok időm. Hoseok felébredt. El akartam szaladni, elfeledni őt örökre, végleg.
De nem lehet, mert megragadott, és olyan dolgokat mondott, amivel csak még több kétséget zúdított az így is megtelt koponyámra.
Könnyezve figyeltem őt, majd elnevettem magam, takarva kezemmel arcomat.
- Megint hazudsz. Lehetnénk együtt. - nevettem és elemeltem kezem az arcom elől.
- Komolyan?? Hányszor akarod még ugyan azt elhitetni velem? - fogtam meg a felsőjét és rámarkoltam remegő kezeimmel.
- Nem teheted azt meg még egyszer. Nem dobhatsz el. Meg akarom mutatni milyen érzés. Én akarlak eldobni téged. - könnyeztem, s lassan a mellkasára borultam, mivel ő magához ölelt.
Nem volt erőm ellenkezni. Hagytam, hogy öleljen, mert érezni akartam a szíve dobogását, hogy ő biztosan az-e, akit én gyerekként annyira megszerettem. 

*

Addig sírtam, s bújtam hozzá, amíg fel nem tápászkodott, s karjaiban magához ölelve indult meg velem vissza a kis faházba. Fájt a gyomrom. Nem akartam arra a helyre visszamenni. Nem kellemes emlék. Nem képzeltem el ugyan az első alkalmunkat, de ha még is megtettem volna, az akkor sem így nézett volna ki. Sokkal több finom érintés, szerelem. 

Észre sem vettem akkor, hogy mennyit futottunk, ugyanis vagy negyed órába beletelt, míg visszavitt a kis faházba.

Megremegtem. Arra gondoltam, hogy csak megint rabul ejt. De bizakodó típus vagyok és kivertem a fejemből ezt a gondolatot. Ez már tényleg az utolsó esélye lesz. 

Lassan visszaértünk, ő pedig nem tett mást, mint leült az ágyra. Szorosan tartott izmos karjaiban, az ölében ültem. Eddig a percig egyetlen szót sem szólt, de most megszólalt. 

- Hogyan nyerhetném vissza a bizalmad Taehyung? Annyira félek, hogy megint eltűnsz évekre. - vallotta be, s nagyot nyelt, majd leszorította a szemeit.
Csupán egy dologgal lepett meg. Egy csepp könny gördült végig az arcán. 

Ezt álmodni sem mertem volna. A nagy Hoseok. Aki mindig mindenben kioktatott, tanított engem. Aki sosem fejezte ki a fájdalmát, mikor játszás közben elestünk és felhorzsolta az egész térdét. Vagy a napot, amikor elvesztett. Most még is "sírni" láthattam. Ez nagyon sokat jelent nekem.
Tágra nyíló szemekkel simítottam ujjammal szemére, letörölve a könnyet. Az az egy csepp könny az ujjaimon cikázott fel le, mint egy vízcsepp a fűszálakon, végül elengedtem, mely egy apró foltot hagyott az ágyneműn. 

- Csak magyarázd meg. - mondtam halkan, s felé nyújtottam gyűrűs ujjamat.
Ha beleakasztja a sajátját, akkor tudom, hogy tényleg ő az, hogy emlékszik, hogy szeret. 

Meg is tette. Percekig csak egymás szemeit néztük, neki még ázott az a két gyönyörű fekete szeme, aztán végül lassan összekulcsolta az ujjaink, én pedig átkaroltam a nyakát.

- Kérlek.. - suttogtam, mire ő a hajamba fúrta az orrát, lehunyta a szemeit, s mormogós hangon neki kezdett a történetnek. 

Miért távolodott el akkor? 

I want to rape him 5. rész

Taehyung: 

 Nem álmodtam. Hatalmas zűrzavar töltötte ki koponyámat és egész testemet. Az érzelmek szikrái áradtak belőlem és hatottak a körülöttem lévő természetre. A szívem hevesen vert, hiába aludtam.
A levegőért egyre szaporábban kapkodtam, és a homlokon rózsavizes verejték gyöngyözött végig. 

Egy órát tölthettem így, bár mintha a szexel együtt nem csak a tisztaságom, hanem az időérzékem is eltávozott volna. 

Hirtelen ébredtem fel, felpattantak szemhéjaim, összeszűkültek pupilláim és vacogtam. Szemeim ide oda cikáztak a kis faházban. Kerestem. Nem Hoseokot, hanem bármit, ami képes lenne most megnyugtatni engem.
Fáradt nyűgöt éreztem, s mikor feljebb pillantottam, kikötözött, elgémberedett karjaim láthattam, ahogy egy vörös selyemszalag tartja őket ott, ahol vannak.
Sírhatnékom támadt a magány és az ismeretlenség érzete okán, de meg akartam erőszakolni testem azzal, hogy visszatartom a könnyeket és nem engedek ki egy cseppel sem többet magamból. Így is ki voltam már száradva, szükségem lett volna vízre inni, és fürdeni is benne. 

Köröztem kicsit a fejemmel, közben reménykedve, hogy meg tudok szabadulni a szalag fogságából. Vékony ujjaim nyújtogattam, próbáltam ügyesen forgatni és irányítani őket, hogy kioldjam a csomót. Addig erőlködtem, míg meglazítottam azt, s akkor egy fájdalmas mozdulattal, kitéptem csuklóim a szalag bilincsből, és felültem.
Kezeimen vörösen égő folt jelezte, hogy bizony nem ment simán a szabadulás.
Ezek után sietnem kellett. Tudtam, hogy nincsen sok időm, hogy a férfi bármikor visszajöhet. Nem csak a félelem irányított, a csalódottság is, amelyet Hoseok iránt éreztem. Hiába feledtük el egymást, bennem minden emlék örökké él, csak időre van szükségem, hogy felidézzem.
Szemétláda!!! Mindazok után, ami köztönk történt, amit érte tettem sok évvel ezelőtt, ez a hála? Hát ilyen gusztustalan lett az emberi faj? Érdemesek egyáltalán az életre vagy a szabad akaratra?
Éktelen harag gyúlt bennem. Felhevült bőrömről elpárolgott izzadtságom.
Ruhát kell keresnem, még sem mehetek ki meztelenül. Hirtelen mozdulatok soraival vétettem meggyötört testemnek. Egy hangos nyüszítés, és a földön kötöttem ki. Elfeledkeztem kibicsaklott bokámról, és megdolgozott fenekemről. Nem bírtam vissza fogni többé és felsírtam. A plafonra bámulva könyörögtem segítségért az Anya Természettől, de nem érkezett válasz. Ki kell jutnom, használnom kell az erőmet, és eltűnnöm a föld színéről olyannyira, hogy soha többé viszont ne is lássam. Már bánom, hogy elkéredzkedtem. Ott volt jó helyem, és Anya ezt tudta.
Összeszedve tartalék energiáimat, felálltam és remegő térdeken indultam el az ajtóhoz. Az enyhe köd még fejemen volt a szer miatt, hisz a drogok nem távoznak el az emberi szervezetből egykönnyen, és hiába vagyok én más, merőben hasonlítok az egyszerű emberekhez felépítésileg. 

Hangokat hallottam.. A szívem egyre és egyre több vért pumpált a fejembe, ahelyett, hogy a lábaimba pumpált volna. El fogok ájulni a félelemtől. Történnie kell valaminek! Bárminek! 

- Tubicaaaaaaaaa! - kiabálta negédes hangon erőszakolóm, mire kirázott a hideg, és egy hatalmas adrenalin löketet kapva fordítottam meg az irányom és siettem az egyik hátsó ablak felé. Oda érve kinyitottam és kimásztam rajta. Hoseok pont ekkor lépett be az ajtón. 

Nem néztem hátra, csupán tudtam, hogy ott van, és "láttam" az arcát. 

Kibotladozva az ablakon rohanni kezdtem, miközben két karom kinyújtva, ujjaim széttárva egymástól, vonzottam leveleket testem köré, melyek egy utolsó csettintésemre összeálltak és ruhát képeztek. 

Csupán ekkor pillantottam hátra, de a látványtól még a vér is megfagyott az ereimben. Hoseok hihetetlen sebességgel rohant, vicsorgott mintha mosolyogna. Ő volt a vadász és én a vad. El akar kapni és onnantól sosincs menekvésem, de ezt én nem akartam. Rohantam. Rohantam amíg a lábam bírta, be az erdő sűrűjébe. Ott elbújtam egy hatalmas öreg fa gyökérzete alá, s onnan lestem fel, szám elé téve a kezemet, hogy elnyomjam zihálásomat.
Utolért. Szabad kezem ökölbe rándult. Automatikus ösztönök szerint most védekezni akartam a testemmel. 

Elvesztett engem a szemeivel, de megérzésének köszönhetően tudta, hogy valahol itt vagyok. Tudom, hogy tudta. A gyökerek árnyékában meglapulva lestem fel rá. Remegtem. Pillanatok alatt megpillantottam őt. Levegőért kaptam, így kezem jobban szorítottam ajkaimra, de ekkor...

Össze találkoztak a szemeink, mire én elsírtam magam, ő pedig elvigyorodott. Lassú, nehéz léptekkel haladt felém. A letört ágak halkan ropogtak talpa alatt. Nehéz, bőr bakancsot viselt, amitől kifordult a gyomrom. Egyre beljebb húzódtam, de tudtam, hogy késő.
- Tubikám. Hova szaladsz Kincsem? Hoseok nem bánt téged. Hoseok kényeztet. Hoseok .. - kis szünetet tartott de elnyújtotta a hangját. Már a fa előtt állt, így csak lábait láttam, amikor ő hirtelen lehajolt és karját felém nyújtotta az ágak között.
Felsikítottam és karom felé nyújtva tettem egy hatalmas hibát. A félelem, a bezártság, az adrenalin és a reflexek. A fa öreg és vastag gyökerei hirtelen kitépődtek a földből, és Hoseok testét zárták maguk közé. Ő felüvöltött, én pedig könnyezve másztam ki odúmból és tartottam felé kezem kinyújtva egyfolytában, tartva a gyökerekkel megrémült testét.
Összeszorítottam a fogaim. Fejem picit ráztam, de szinte alig mozdult. Orromon vettem a levegőt, ami az eddigi sírás miatt enyhén sípolt. Összehúztam szemeim és bosszús tekintettel meredtem rá, pislogás nélkül.
Jajveszékelni kezdett, mire én csak lassan elkezdtem összezárni markom. Ha teljesen összezárom, teste összeroppan, és kileheli lelkét. Érezte a fájdalmat ezért elcsendesedett, s csak lihegve nézett fel rám, halálfélelmében, kegyelemért könyörgő tekintettel. 

Nem engedtem a szorításból, de közben felemelt hangon szólaltam meg:
- Bemocskoltál!!!!!!! - szipogtam fel s egy csepp könny hullott le arcomról a földre.
- Tönkre tettél!!!!!!!!!! - üvöltöttem rá, és dobbantottam egyet felé a lábammal, mire a föld meghullámzott alatta, nagyot ütve térdre kényszerített testén.
- Én.. - mondtam hangosan. - Én nem ezt érdemeltem pont TŐLED!! - nyomtam meg az utolsó szót, majd kezem, mely a gyökereket irányította megmozdult. A fának lendítettem azt, így a gyökér saját törzséhez csapta Hoseok testét, majd engedte el szorításából, így az már ájultan hevert az avarban.
Felzokogva rogytam a földre, és temettem két tenyerembe arcomat. Hangosan sírtam perceken át, amíg a nyomás nem csökkent testemben. Utána felkeltem és az ájult testhez sétáltam.
Lábaim magam alá húzva ültem rájuk, s nyúltam remegő kezemmel enyhén vérző fejéhez. 

- Erről csak te tehetsz. Miért kellett bemocskolnod? Miért rúgsz belém még egyszer? Miért nem álltál ki mellettem akkor. 

I want to rape him. 4. rész

Taehyung:

 Nem tudtam elhinni egyetlen egy szavát sem. Ömlöttek a könnyeim és közben átkoztam a pillanatot, amikor szóba álltam vele. Ha akkor okosabb vagyok, ha akkor úgy viselkedem, ahogy Természet Anya nevelt és tanított engem.
De nem így tettem. 

Még, hogy vigyáz rám. Csak eddig majdnem kétszer megfulladtam.
Noha mindez csak az agyam gondolata volt, a testem a legmagasabb lázban úszott, vágyva minden további érintést.
Lassan hosszú ujjait ajkaim közé nyomta, nekem pedig cselekednem kellett. Finoman kezdtem azt bő nyállal benedvesíteni, noha nem értettem, hogy erre miért van szükség. Lassan kirántotta ujjait számból, majd olyan helyre tette, ahova álmomban sem mertem volna gondolni, hogy fogja.
Hangosan sikítottam fel a fájdalomtól. A gyomrom görcsbe rándult, az arcomról a fájdalom és a zavartság jegyei voltak leolvashatóak. Életemben először éreztem úgy, hogy meg akarok ütni valakit, de olyan jó durván. A pofájába.
Fejem erősen nyomtam a párnába, remélve, hogy valamilyen féreglyuk beszippant és eltűnök onnan. Persze ez nem következett be, a két ujj pedig forró bensőmben minden egyes izmom s idegem kitapintotta. Erőszakolóm nevetni kezdett, ezért felnéztem rá. Sosem láttam még ilyen betegesen perverz vigyort ember arcán. 

Ujjait lassan tolta fel teljesen lüktető bensőmben. Éreztem, ahogy ujjai utat törnek maguknak bennem. Égető érzés volt, egészen egy pillanatig, amikor minden megváltozott. A fájdalom mérhetetlen élvezetbe váltott át, s úgy kezdtem zihálni, mint egy igazi hivatásos hímringyó. Szemeim a plafonra szegeztem, ádámcsutkám fel le mozgott, ahogy csorgó nyálam próbáltam eltávolítani a számból, de ajkam sarkában így is megjelent egy kis csillogó nedv. Két kezemmel saját hasamra simítottam, s picit megemeltem a csípőm, ezzel jobban ujjára tolva magamat. Hihetetlen, de ez az érzés.. semmihez sem fogható. Még akarom érezni.
Hoseok vigyorogva nézett engem, és ki be mozgatta az ujjait, melyekkel folyamatosan a prosztatámat masszírozta.
A fájdalom lassan semlegesbe váltott át a mérhetetlen kéj mellett, így már nem is törődtem azzal, csak a remegő bensőmmel, ami izzik Hoseok érintéséért.
Szemöldököm összevonva forgattam fejem a párnában édes nyögéseket hallatva. Komolyan, ha látnám most magam, nem hinném, hogy felismerném a saját viselkedésem.. Ez nem rám vall, de még a dac is bennem volt! Kicsit sem érdekel. 

A hosszú ujjak halk cuppogó hangot adtak ki, ahogy ki s be jártak bennem. Záróizmom lassan pulzált ujjaira, kezemmel hasfalam nyomtam kicsit lejjebb, hogy jobban összeszoruljon amúgy is szűk nyílásom, s nagyobb legyen az élvezet. Ördögömre találtam, a szer teljesen elvette józan önmagam. Segítek önmagam megerőszakolásában és még élvezem is. Hihetetlen..
Kisvártatva viszont kérdő tekintettel kaptam fel a fejemet. Az ujjak eltávolodtak, s most csak ütemesen összehúzódó bejáratom, és magasba meredő farkam maradt meg.
Hoseok felém mászott és a szemeimbe nézett mélyen. Megszorította az arcomat, így újra csücsörögnöm kellett.
Felnevetett és végig nyalt ajkaimon, majd megharapdálta a fülcimpámat.
- Most jön csak igazán a kéj Tubica. Készülj, mert megkapod Hoseok bácsi dorongját. - vihogott fel idétlenül. Komolyan, mintha semmit sem változott, vagy komolyodott volna azóta, hogy .. 

Hoseok:

 Gyorsan alkalmazkodik, ami nekem a legjobb hír, ugyanis a tágítás általában rohadt unalmas. Nekem. Vele viszont még ezzel is más a helyzet. Olyan hihetetlenül édesen tud nyögni, hogy az elmondhatatlan, és most már rohadtul fel vagyok hergelve, úgyhogy sajnos nem fogom húzni az időt tovább, a harmadik ujjat már nem bírnám ki. Ahogy elnézem neki nem lenne ellenére, de az igazit csak jobban fogja élvezni.
Lábai közé helyezkedtem, s ép bokáját megragadva a vállamra tettem azt, másik lábát pedig nagyobb terpeszbe toltam. Ez jó neki is, hiszen így mélyebbre tudok majd hatolni benne.
Benyálaztam tenyerem és összekentem bejáratát, majd egy kínzóan lassú mozdulattal kezdtem belecsúsztatni farkamat. Élvezet volt az arcát figyelni közben, biztos vagyok benne, hogy nem csak a fájdalom miatt guvadt ki az a két szép barna szeme.
Elnevettem magam mikor már tövig benne voltam, majd hirtelen kijjebb húztam, s azonnal visszanyomtam. Heréim hangosan csattantak fenekén, ő pedig nyüszítve sikított fel alattam. Ajka szélén kis nyálpatak vezetett le. Odahajoltam hozzá, és lenyaltam róla, majd szemeibe nézve mosolyodtam el, akkor nem mozdultam meg.
- Gyönyörű vagy Tubi. - mondtam féloldalasan elvigyorodva, majd lassan lehunytam szemeim és ajkaira hajolva hívtam egy forró csókba. Vékony kezét hátamra simította, bebújtatva azt felsőm alá, s végig mart körmeivel a bőrömön. Beleszisszentem a csókba s elkezdtem mélyen döfködni őt. Először csak nagyon gyorsan, de alig kihúzódva belőle, mindig prosztatájába trafálva makkommal.
A hangja elvarázsolt egyszerűen. Annyira szép volt az arca, a nyögései, a teste.
Minden pillanatban csak jobban magával ragadott a külseje.
Egy kezemmel finoman tarkója alá nyúltam, majd nyakánál fogva, finoman feljebb húztam őt, és újra csókolózni kezdtünk. Minden tettem viszonozta. A csókomba is mindig ugyan olyan hevességgel szállt be, a teste hullámzott az enyém alatt, záróizmaival pedig a gyönyör felé segített.
Lábaim magam mellé húztam és a kis Tubicámat pedig a combjaimra ültettem.
Mámoros volt elmerülni a végtelen forróságában. Elmosolyodtam és arcát csókolgatva folytattam, fenekét markolva, mártózva testében.

Mivel a felgyülemlett feszültség sok volt bennem, és az áldozatom látványa is magával ragadott, túl voltam már hergelve, és éreztem, hogy bizony nem kell sok ahhoz, hogy megtöltsem testét magommal.
Kezem hasfalaink között farkára csúszott, és elkezdtem neki kiverni, mire ő csak még szaporábban, még szebb hangon nyögött nekem, s borult a nyakamba, ahol forró leheletével végig perzselte amúgy is izzadó bőröm.
Addig vertem neki, míg nem éreztem, hogy most már pattanásig feszült ő is, akkor szorosan magamhoz öleltem, felálltam, fenekét erősen markolva, s húzogattam farkamon fel le. Ő pedig mint egy rongybaba, lógott vállamon, és élvezkedett fejetlenül. 

Már egyáltalán nem tartotta kordában sikító nyögéseit, ahogy én is torkom szakadtából morogtam.
Makkommal kicsit megálltam, és köröztem csípőmmel benne, így vékony hasfalán ha csak kicsit is, de lehetett követni, hogy hol mozdulok benne. 

Imádom ezt a látványt, és kész vagyok átadni magam az orgazmusnak. 

Fülébe haraptam, mire fájdalmasan nyögött fel. Mordulva löktem fel benne csípőm, mire ő összeszorította záróizmát, ami az utolsó löket volt, hogy a csúcsra jussak.
Fenekénél fogva magamra rántottam mélyen, s belé élveztem megtöltve teljes bensőjét forró ondómmal.
Nyüszítve ölelte fejem nyakához, s élvezett hasamra. Az én ártatlan kis Tubicám. Azt hiszem, hogy nem fogom őt egykönnyen elengedni.. Lehet soha nem is fogom.
Zihálva ültem a kanapéra, s emeltem meg kis seggét, melyből azonnal kis patakban kezdett kifolyni spermám.
Égett az arca, s izzott a teste. Elmosolyodtam, és lassan simítottam hasamra ujjammal, majd nyaltam le az arra kenődött spermát. Kitágult pupillával meredtem a fiú lehajtott buksijára.
Felemeltem fejét és rá mosolyogtam. Nem viszonozta a mosolyom. Könnyek szöktek a szemébe, s mellkasomra borult.
Lehunytam szemem, s simogattam megdolgozott fenekét.
Ujjammal bejáratához nyúlva finoman körözgettem izmán. Néha megremegett egész törékeny testében, felhümmögött, majd lassan teljesen elengedte magát, s elaludt vállamra hajtott fejjel.
Lefektettem az ágyon, majd felkeltem, s letöröltem farkam. Felöltöztem, és végül egy vörös selyemszalaggal két kezét finoman kikötöztem az ágyhoz, majd vigyorogva végig néztem rajta, s elhagytam a faházat. 

I want to rape him. 3. rész

Taehyung:

 Nem éreztem magam annak, aki valójában vagyok. Minden megváltozott, nem csak a testemben, a fejemben is, pedig még alig kezdődött el ennek az aljas férfinak a játszadozása.
Intenzív nyomást éreztem tagomban, ami miatt mindennél és mindenkinél mocskosabbnak éreztem magam akkor. Hoseok pedig nem állt le, érintett, a fülembe búgott, amitől az pár másodpercig lüktetett. Éreztem, ahogy a vérem átáramlik a fejemből a farkamba és vissza. Dübörgött bennem a vágy.
Karjaim erőtlenül hagytam, hogy fejem felé szorítsa, hihetetlen, de valamiért még ez is felizgatott. Valószínűleg megérezte, hogy ha akarnék sem tudnék elszökni tőle, a testem hozzá láncol, ezért elengedte a kezeim, melyek automatikusan karolták át a nyakát. Nem tudtam kontrollálni magam, hangom, ahogy Hoseok kívánta, hallattam, főleg, mikor az eddig tiszta, érintetlen területre merészkedett forró markával.

Egy pillanatra lefagytam, s csak meredtem fel az arcára. Én.. már találkoztam vele ezelőtt.
- Hoseok.. - suttogtam, s egy forró könnycsepp perdült végig az arcomon. Ő elmosolyodott ragadozó tekintetével, és újra az ajkaimra hajolt, s kezdte el ostromolni azt forró nyelvével, és puha, nedves párnáival. Vékony ujjaim füle mögött hajába futtattam, s lágyan simogattam, miközben azon gondolkodtam, hogy történhet velem mind ez, és miért élvezem. Bíztam abban, hogy minderről csak a szer tehet, és amiatt viselkedem ilyen szemérmetlen módon, de a szívem tudta, ez nem így van.
Hiába akartam elgondolkodni a múlton, Hoseok ezt nem engedte. A puha bársonyos anyagot letépte felsőtestemről, s kezét elhúzva hímtagomról, bimbómra vezette, s forró ujját rácsíptette az egyikre, majd intenzíven kezdte morzsolgatni.
Arcom vörösen égett a szenvedélytől, s olyat tettem, melyre sosem számítottam volna magamtól.
Hajába túrtam és letoltam a fejét bimbómhoz, így ő ráharapott s szopni kezdte.
A forró könnyek egyre szaporábban peregtek le az arcomon, s pottyantak a takaróra. Hoseok szemeimbe bámult, fixírozott, és kiéhezett tekintetével az őrületbe kergetett. Akartam őt, a testem forrt és lángolt.
Bimbóimról lassan áttért vékony hasfalamra, ahol finoman csókolgatott és harapdált, kezével pedig felváltva masszírozta tagom, és bimbóm. 
Ajkam résnyire nyílt, s remegve adott ki hol férfiatlan, hol férfias nyögéseket. Puha tenyeremmel arcára simítottam elemelve fejemet az ágyról, mire ő szemeimbe nézett, végig nyalt alsó ajkán, majd vissza hajolva hozzám, fejem a párnák közé nyomva kezdte ajkaim tépni sajátjaival.
Szinte megfojtott engem a hevességével, nyelvével minden egyes szegletét feltérképezte a számnak. 

Hoseok: 
 Nem lehet átlagos ember, angyalnak kell lennie, vagy valami természet feletti lénynek, mert embert még nem láttam ilyen gyönyörűet. Minden érintésemre jól reagált, ami szinte nem is kifejezés, ha a kurvás nyögéseire gondolok, melyek miatt farkam már szinte szétrobban a nadrágomban. 
Tetszett, hogy kiharcolta, amit akart, és fejemet oda tolta rózsás puha bimbójához, ahogyan az is, mikor arcomra simított. Egy dolgot vétett el csupán, nem ismer engem, így nem tudhatta, ezzel cselekvésre ösztönöz engem. Ezért elhajolva bimbóitól, mézédes és selymes ajkait kezdtem falni és nyelvét csak úgy pörgettem. Pillanatok elteltével már éreztem, hogy szinte az ájulás szélén áll a levegőhiánya miatt, elváltam ajkaitól és arcát ujjaim közé szorítottam. Úgy fogtam, hogy ajkait csücsörítésre kényszerítsem, s vigyorogva néztem le rá. 
- Tubicám, ne sírj. Nem foglak bántani. - hajoltam gyűrött ajkaihoz s rá leheltem egy apró, nyálas csókot.
- Élvezni fogod a végére. - vontam fel egyik szemöldököm. Láttam, hogy gondolkodik valamin, de most erre nem lehet ideje. El akarom venni az eszét, és ez meg is fog történni.. hamarosan.
De előbb. Nekem is jusson most már valami. Feltérdeltem és letoltam nadrágom és boxerem, majd rángatózó farkamra fogtam, s kicsit verni kezdtem, közben kéjes tekintettel méregetve az alattam fekvő áldozatom.
Tenyerembe köptem, s kicsit besíkosítottam vele farkam, majd Taehyung felé hajoltam és szemeibe néztem.
- Dologra Tubi. - vicsorítottam rá idétlenül, majd felhúztam őt, és a földön térdre kényszerítettem, jómagam pedig elé álltam.
Láttam, hogy ez most nem igazán tetszik neki, így kis erőszakot kellett, hogy alkalmazzak, annak érdekében, hogy megértse, mindegy hogyan ellenkezik, ez alól nem menekülhet meg. 

Hibátlan arca könnyekben fürdött előttem, s farkasszemet nézett méretes merevségemmel. Türelmetlenné váltam, így mindkét kezemmel hajába markolva a farkamra húztam a száját.
Fuldokolni kezdett, mire kihúztam szájából farkam, s míg ő levegőért kapott, már toltam is vissza. 
Gyönyörű volt őt látni így, ilyen helyzetben, nekem teljesen kiszolgáltatva.
Kis idő után már magától is ügyesen dolgozott rajtam, így én csak simogattam a fejét és dicsértem közben.
- Nagyon jó Tubica... Még.. - morogtam és fejét tagomra tolva tartottam is ott másodpercekig. Angyalkám ajkainak két szélén lassan le folyt nyála, s előváladékom keveréke.
Leengedtem őt magamról, fejét is eleresztve, mire ő a földre borult és lihegve kezdett köhögni. Elégedetten figyeltem őt, majd lehajoltam érte és karjaimba kapva fektettem az ágyba, de a hasára téve. Felé másztam és nyakába pusziltam majd lassan ráereszkedtem, fenekéhez dörgölve merevedésemet.
Ő halkan sírni kezdett. Okos, és tudja jól, hogy most érkezik még csak a kellemetlenség, de azt nem tudja, hogy én nem akarom, hogy szenvedésére legyen.. 

Finoman fordítottam oldalra arcát, és söpörtem ki tincseit szemeiből. Olyan volt, mint valami gyenge és védtelen őzike, aki vár a vadász általi kegyelemdöfésre. Arcon pusziltam és finoman dörgöltem hozzá sajátom.
- Tubi.. Nyugodj meg. Vigyázok rád. - suttogtam neki, s lassan egyik kezemmel végig zongoráztam oldalsó bordáin. Hangjáért lehoztam volna neki a csillagos eget is. Gyönyörű. Mosolyognom kellett tőle, akkor pedig megszólalt:
- Emlékszem rád... - suttogta utolsó leheletével, s lehunyta szemeit feladva a harcot a testében tomboló szerrel.
Nem értettem mire gondolt, de nem is akartam ezen gondolkodni most. Lábait szépen szétnyitva ültem le közéjük és hajoltam fenekéhez.
Lehúztam nadrágját, s hófehér félgömbjeire simítottam. Nem bírtam megállni és belevájtam ujjaim és körmeim húsába, mire felnyüszített gondterhelt arccal. Beharaptam ajkam, majd két ujjam szájába toltam.
- Nyálazd be. Alaposan. - utasítottam, majd elvigyorodtam, mikor babarózsaszín nyelvecskéjével csiklandozni kezdte ujjbegyeim engedelmesen.
Mikor már ujjaim nyálától áztak, elhúztam azokat szájából, széthúztam szabad kezemmel farpofáit, és lassan felnyomtam neki ujjaim. 

I want to rape him. 2. rész

Taehyung:

 Minden olyan hirtelen történt. A férfi rám esett, fájdalmat éreztem, majd felém nyúlt, és onnantól kép szakadás. Elájultam.
A következő, ami viszont már képben van, az az, hogy a férfi közelít felém egy kis házikóban, én pedig a lábam fogom, ami borzasztóan fáj. Aggodalmasan figyeltem őt, és minden apró rezzenését. Nincs mivel védekeznem, nem tudok elfutni. Remélem nem fog bántani. Megszólalt, és én fokozatosan gondoltam végig szavait. Igazából erről én tehetek. Talán tényleg nem akart nekem ártani. A teára csak bólintottam egyet, és kicsit félénken néztem fel rá, ahogy megállt előttem a csészét tartva.
Kezembe adta, én pedig halkan meg is köszöntem, de aztán egyből neki szegeztem egy kérdést.
- Miért bántottad azt a fát?! A fára voltál dühös? - kérdeztem, mire ő elmosolyodott és szusszant egyet. - Nem. Az apámra. - válaszolt egyszerűen. 

- Miért érdekel téged annyira egy fa? Az összes fa sorsát ennyire a szíveden hordod? - kérdezte, mire én azonnal bólintottam egyet, és meg is eredt a nyelvem, ha már ez a téma, tudok beszélni: - Minden fa és állatka érdekel, mindegyikre vigyáznom kell és vigyázni akarok, én gondoskodom róluk, nekem ők a legfontosabbak, nincs számomra más, csak ők, csak a természet. - mondtam, majd szabad kezem szám elé kaptam, s szerényen néztem fel az idegenre. - Te nem mondtad a nevedet! Én így is túl sokat beszéltem. - néztem kissé morcosan az idegen szemeibe, amitől neki megjelent egy mosoly az arcán. Megint feszült a mellkasom, a szívem pedig zakatolt. Mi ez az érzés? Miért melenget ennyire?! Nem akarok ilyen zavaros gondolatokat a fejemben, így inkább a csészébe fojtottam aggodalmam.



Megszólalt, én pedig, valamiért egyik pillanatról a másikra, epekedni kezdtem a hangja iránt. 

- Hoseok vagyok Tündérke. Hozzá tenném, nagyon tetszik, hogy így rajongsz a fákért, de hogy állsz a férfiakkal?! - kérdezte vigyorogva, mire én csak inkább ismét elmerültem a csészémben zavaromban, és így megittam annak tartalmát az utolsó cseppig. Ahogy leért bennem, bódultságot éreztem, enyhén szédelegtem. 

- Félek tőlük. - válaszoltam könnyedén, mire valamiért kiejtettem a kezemből az üres csészét, s elvesztettem egyensúlyom. Hoseok utánam nyúlt, elkapott, s erős karjaiban tartott. Elpirultam, s egyre furcsábban éreztem magam a bőrömben. Mámor és egy veszélyes, ismeretlen köd, lassan teljes testemben szétterjedt. Olyat éreztem magamban, amelyet, vagy csak hozzá hasonlót sem, soha. Remegtem picit, és vártam, hogy elmúljon, de nem múlt, inkább egyre erősödött, s már az sem zavart, hogy Hoseok egyre jobban közeledett hozzám, egyre inkább az ajkaimra, hajolt, majd lehunyta szemeit, és megtette. Csók. Életem első csókját egy férfi rabolta el. Ironikus, hogy pont tőlük rettegek. Ennek ellenére a testem még is élvezte, noha a lelkem tudta, hogy rossz úton járok. Nem ellenkeztem, sőt, ahogy ráéreztem a dologra, viszonoztam is a nyelvjátékot. Nem bírtam uralni a testemet.

Hoseok: 

 Elvigyorodtam. Issza a teát, azaz lassan beüt a szer, amit beletettem. Ki vagyok éhezve. Vágyom a szexre, és egy hozzá hasonló szépség tökéletesen eleget tudna tenni vágyaim kielégítésére. Tetszett, hogy megeredt a nyelve, de amint megitta az összes teát, s karjaimba hullott, nem is tétlenkedtem. Elkezdtem méz édes ajkait falni, legnagyobb örömömre pedig viszonozta a kis édes. Az első csókja. Érzem. Mindenben olyan kis bizonytalan. Tökéletes lesz. Lassan eldöntöttem az ágyon, s felé mászva hevesen faltam ajkait, s a selymes barna anyag alá simítottam hasfalán, ami ha lehet, még az anyagnál is selymesebb volt. Ez a fiú egy remekmű, és tökéletes lesz beteges perverzióim kiélésére. Megrontom!

Finoman szakadtam el ajkaitól, mire a kis ártatlanom felnyögött, s ködös tekintetével nézett fel a szemeimbe. Szóra nyitotta száját:
- Mit tettél velemh..? - kérdezte, mire elvigyorodtam, s a nyakához hajolva kiszívtam egy nagy folton puha bőrét, majd fülébe nyalva suttogtam bele:

- A sajátommá tettelek. - vigyorogtam, s a fiú nyakát kezdtem csókolgatni perverz vigyorral ajkaimon. Megrontom! Úgy, hogy később szerre sem lesz szükség, hogy a farkamért könyörög akkor, amikor meglát. Magamhoz láncolom, és nincs menekvés. 

Kezem lassan vezettem le oldalán, bordáin ujjaimmal végig zongorázva, forró leheletemmel nyakának bőrét perzselve. Édes reakciója egyenlőre csupán egy édesebb, vékonyabb nyögés volt. Elvigyorodtam, s finoman nyomtam nyelvem nektáros bőrére, s húztam végig nyelvem füléig, ahol finoman, de jól érezhetően haraptam cimpájába. Két elgyengült kezével, míg nem figyeltem, próbált kicsit kalimpálni, de éreztem rajta, hogy a testi vágyai miatt az agya ellenkezhet már csak igazán, a teste ellene szegült.  

Halkan kuncogtam el magam, s terítettem be füle alatt selymes bőrét finom, forró csókokkal. Nem azt akarom, hogy szenvedjen, azt akarom, hogy perzselően égjen az irántam érzett vágy miatt. Nekem elég volt, hogy az volt alattam, aki, s úgy reagált, ahogy. Imádom azt, hogy ilyen érzékeny, hogy ilyen ártatlan, hogy ennyire kívánja azt, hogy megrontsam őt. Egyértelmű, hogy vágyik rám. Noha nem is érezhetne máshogy, a szer már erősen dolgozik ártatlan testében. Megnyaltam ajkaim, s finom kis kezeit feje fölé szegezve vigyorogva néztem le szemeibe. Olyan édesen könyörgött a szabadulásért, még is.. láttam a csillogásban, mely szép szempárjából tükröződött vissza, hogy valójában már rám vágyik.
Bevonzza, hogy a magamévá tegyem, hogy bemocskoljam azt a tökéletes tisztaságot, amely körül lengi őt, mint egy vékony parfümréteg a finom úri hölgyeket. 

Kis Galambom, nem szabadulsz meg az Ördögödtől.
- Tubikám. - nyögtem a fülébe karcos hangon, s fogaim élével ajkait karcolgattam.
- Hallasd azt a gyönyörű hangodat.. - ösztökéltem, s hogy nyomatékosítsam akaratom, lába közé nyúltam, s a dudorodó anyagon keresztül kezdtem masszírozni őt. Már is elértem, amit akartam. Olyan énekszerű nyögés szaladt ki torkán, hogy már most tudtam, ez a szex csodálatos lesz.